2014. szeptember 11., csütörtök

Egy történet a bizalomról

Minden embernek vannak igaz barátai. Nem csupán egy ismerősre gondolok, ők egészen különlegesek. Olyanok, akikkel mindig jól érzed magad és még a legféltettebb titkodat is megoszthatod velük. 

Egy igaz barátra mindig számíthatsz a bajban. Vele nem csak a klassz dolgokat, de a rosszat is meg tudod osztani. Segítségével könnyebben feldolgozod a veszteségeket és a nehézségeket. Őszinteséget, bizalmat adsz és kapsz is viszont.

Ha szerencsés vagy, több ilyen ember is részese lehet az életednek. Sokkal értékesebb a világ általuk.
De mi van akkor, ha két, számodra egyformán fontos ember egy dologban élesen ellentétes dolgot állít. Ha az egyik feketét mond, míg a másik fehéret egy teljesen jelentéktelen dologban? Mit teszel? Rákérdezel? Szembesítesz? Homokba dugod a fejed? Mi a legjobb megoldás szerinted?

Én nem is olyan régen kerültem egy ilyen helyzetbe... Iszonyú érzés. Rákérdeztem mindkét félre. Mindketten állították, igazat mondanak. Sokat gondolkoztam, kinek állna érdekében, hogy hazudjon? Miért tenné? Miért nem mondja, bocsi, ez volt? Megértem, hisz ezért vagyunk barátok, nem igaz? Őszinték vagyunk egymáshoz.

A mai napig nem tudom, mi az igazság. Nem derítettem ki, talán nem is akartam. De ha mélyen magamba nézek, tudom, hogy hoztam egy ítéletet. Egyikőjüket megpecsételtem a "bűnös" jelzővel. Soha nem fogom ezt neki elmondani, de ez az ítélet mindig ott szerepel majd a neve mellett... Hogy jogos-e, azt nem tudom. A bizalom viszont meginogott, és ezt már semmi nem hozhatja helyre. Örökre nyomot hagy.

Ha vannak hasonló történeteid, küldd el nekünk a Sikerkoktél címére. Oszd meg velünk tapasztalatidat, hogy más is okulni, tanulni tudjon belőle. 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése